A háború nem az orosz nyelvért folyik, nem-katonai megoldásra ma már nincs esély [The war is not exclusively about the Russian language, but today there is no chance for a non-military solution today (interview with Tomasz Kamusella)]

Description

Miklós, Gábor. 2022. A háború nem az orosz nyelvért folyik, nem-katonai megoldásra ma már nincs esély [The war is not exclusively about the Russian language, but today there is no chance for a non-military solution today (interview with Tomasz Kamusella)]. Népszava. 4 Nov. A háború nem az orosz nyelvért folyik, nem-katonai megoldásra ma már nincs esély [The war is not exclusively about the Russian language, but today there is no chance for a non-military solution today (interview with Tomasz Kamusella)]. Népszava. 4 Nov.https://nepszava.hu/3174477_oroszorszag-haboru-ukrajna-nyelv-nacionalizmus

 

Miklós, Gábor. 2022. A háború nem az orosz nyelvért folyik, nem-katonai megoldásra ma már nincs esély [The war is not exclusively about the Russian language, but today there is no chance for a non-military solution today (interview with Tomasz Kamusella)]. Népszava. 4 Nov.

 

https://nepszava.hu/3174477_oroszorszag-haboru-ukrajna-nyelv-nacionalizmus

 

A háború nem az orosz nyelvért folyik, nem-katonai megoldásra ma már nincs esély

Az orosz állam a nyelvhasználat kérdését háborús ürügyként használta. Mi következik ebből Európa számára? – a többi között erről kérdezte a Népszava Tomasz Kamusellát, a skóciai St. Andrews Egyetem lengyel professzorát.

Szerző

Miklós Gábor írása a Népszavának

 

Publikálva:2022.11.04. 13:45

Megosztás

Tweet

KÜLDÉS LEVÉLBEN

LINK MÁSOLÁSA

Változik-e a nyelvpolitika megítélése az után, hogy Ukrajna lerohanását Moszkva egyebek mellett ilyen érvekkel indokolta?

A putyini rezsim azt állítja, hogy ahol oroszul beszélő emberek laknak, az Oroszország, s neki joga van eszerint átszabni a határokat. Az ukránok ezt látják, hallják. Vlagyimir Putyin elnök szerint az orosz nyelvű ukrán nem ukrán, hanem orosz. Ez azonban drámai változásokat hozott az ukrajnai lakosság életében. Azok az ukránok, akik eddig a mindennapokban nem használták az ukránt, most átváltanak oroszról ukránra. Sokan azelőtt nem olvastak ukránul, most ukrán könyveket, lapokat olvasnak. Akció indult, hogy a könyvtárakat, de az otthoni könyvespolcokat is tisztítsák meg az orosz nyelvű könyvektől. Ukrajna sorsát látva, megváltozhat az orosz nyelv használatának köre Lettországban és Észtországban is, ahol számottevő orosz ajkú közösség él. Hiszen láthatják, hogy Moszkva a nyelvhasználat szomszédos államokban történt korlátozását a birodalmi propaganda eszközeként, fegyverként alkalmazza, erre hivatkozva próbálja a háborút igazolni.

 

Ön szerint ez újdonság? Végeredményben a nácik is manipuláltak a nyelvvel, a németséggel.

Természetesen nem. Az állítás, amely szerint az X nyelvet használó emberek X nemzet tagjai és ezért az X államban kell élniük, az etnikai-nyelvi nacionalizmus legegyszerűbb definíciója. 1918 után ez közép-európai normává lett. Másutt ez nem így alakult. Tanzániában szuahéli nyelven beszélnek – ilyen nemzet pedig nincsen. Kenyában az angol mellett regionális nyelveket használnak, de a kenyaiak nem gondolják, hogy ők az angol néphez tartoznának. Két olyan pontja van a világnak, ahol ez a koncepció uralkodó lett. Közép-Európa mellett Délkelet-Ázsiában alakultak a második világháború után etnikai-nyelvi alapon szerveződő nemzetállamok. Vietnam, Laosz, Thaiföld, Kambodzsa, Burma sorolható ide. Ott is az az álláspont, hogy a nyelv teremti meg a nemzetet. Ezt először egyébként egy pomerániai német költő Ernst Moritz Arndt (1769-1860) fogalmazta meg egy 1813-as költeményében, amelynek a címe: Hol van Németország? És a válasza az volt: ott, ahol a német szó hangzik. És ezt a tézist magáévá tette egész Közép-Európa. Nálunk például arra kérdésre: hol van Lengyelország, az a válasz: ott, ahol lengyelül szólnak. Franciaország esetében ez az állítás már bonyodalmakat okozna, hiszen a francia nyelv – nem beszélve az angolról – nagyon sok helyen használatos.

Ezt a jelenséget ezek szerint ön károsnak ítéli?

Nem mondanám. Az emberiség által létrehozott eszmék többsége önmagában véve semleges. Azokat, amelyek gyilkosságokhoz, a javak pusztulásához vezetnek, a demokrácia, liberalizmus ellen hatnak, nos ezeket Nyugaton károsnak tartjuk. Ha azt látjuk, hogy a Kreml a nyelvet a maga neoimperialista háborús politikája elemévé teszi, nos akkor az etnikai-nyelvi nacionalizmus számomra egyértelműen rossz. Másrészt viszont a birodalmi elnyomás ellenében a nemzeti nyelv megőrzéséért és fejlesztéséért kiálló nacionalizmusnak pozitív a szerepe. Végül is az ukrán nyelv, az ukrán kultúra is az etnikai-nyelvi nacionalizmus eredménye. Hiszen az ukránok egyszer csak elhatározták, hogy nem fognak lengyelül írni és beszélni, nem az orosz lesz a nyelvük, hanem az ukrán. Hogy eddig senki sem írt, beszélt ukránul? Hát, akkor mi most elkezdjük! – mondták. Ez is érték.

Afrikában más a helyzet. Sok országban alig használják a regionális népnyelveket, hanem az egykori gyarmatosító hatalmak nyelve (angol, francia, portugál) a hivatalos. Épp úgy, ahogy az Kelet- és Közép-Európában volt a XVI-XVII. században. A nemesség a latint később a franciát használta az államéletben és a kultúrában, s aki nem beszélte ezeket a nyelveket, az kimaradt a kultúrából, politikából. Ez így van ma Kenyában. Ha valaki egyetemet végzett, az az ember „nemes lesz”, bekapcsolódhat a globális kulturális folyamatokba. Ha viszont csak a helyi nyelvet beszéli, kétszeresen kizárt lesz: sem a saját országában, sem a világméretű kommunikációban nem tud részt venni. Az etnikai-nyelvi nacionalizmus olyan, mint a kés. Lehet vele kenyeret vágni, de lehet vele ölni is.

Lehetséges, hogy az etnikai-nyelvi alapon elkezdett orosz agresszió átterjedhet Európa már részeire? Például a Balkán-félszigetre?

Nyilván a háború kimenetelétől függ majd, miként jelenik meg ez a hatás a Balkánon. A Balkánon Szerbia hűségesen követi az orosz példát. Ők is építgetik a maguk „szerb világát”. Vagy ott van Bulgária. Szinte alig veszik észre a világban, hogy Bulgária politikája nagyon hasonlít ahhoz, amit a szerbek tesznek Koszovóval, Boszniával és Montenegróval kapcsolatban. Nagyon hasonlít ehhez a bolgár fellépés Észak-Macedónia vonatkozásában, vagy éppen Moldovában. Ott például bolgár autonóm területet követelnek. Észak-Macedóniától pedig azt követelik: ismerjék el, hogy nincs macedón nyelv. A nyelv, amelyet beszélnek az a bolgár nyelvjárása. Macedón nemzet sincs, s ők a bolgár nemzet része, s egyáltalában Észak-Macedónia a második bolgár állam. Mintha csak lemásolták volna Putyint, aki azt állítja, hogy Ukrajna nem létezik, hiszen valójában orosz föld. Oroszország ott kezdődött a Kijevi Ruszban, Kijev pedig orosz város. Nagyon hasonlít ehhez, amit Vucsics szerb elnök állít, hogy Koszovó örök szerb föld függetlenül az ott élő albánok akaratától, de ugyanez érvényes Boszniára, s még inkább Montenegróra. Nem ismerek Európában más államokat, amelyek ilyen offenzív etnonacionalista retorikát – Oroszország esetében ráadásul fegyveres agressziót – folytatnának szomszédjuk ellenében. Ez az orosz politika természetesen erősen hat a lettországi és az észtországi állapotokra,és hatással van Németországra, ahol hárommillióan orosz anyanyelvűek. Igaz, Németországban ezt bonyolítja, hogy sokan közülük a volt szovjet utódállamokból származó zsidók, akik számára a németek megnyitották a bevándorlást. Érdekes kérdés, hogy az identitásuknak melyik szelete erősebb most? Vagy ott van az önök kormánya. Én nem tudok arról, hogy területi követelésekkel állna elő Magyarország nyelvi-nemzetiségi alapon, de az Orbán-kormány politikája végül is szinte a teljes történelmi Magyarországra kiterjed a gazdasági jelenléttel, vagy az állampolgárság osztogatásával. Vagy, amikor Orbán a kárpátaljai magyarokról beszélve azt mondja, hogy meg kell őket védenünk, ez számomra nagyon hasonló ahhoz, ahogy Putyin viselkedik, ahogy ő védelmezi a Donyec-medencei oroszul beszélő ukrán állampolgárokat. Ez nagyon nyugtalanító.

Putyin az orosz nyelv és kultúra zászlóját lobogtatja a véres agressziójában. Én viszont beszéltem Andrij Kurkov ukrán íróval, aki azt mondta, hogy ő továbbra sem fog lemondani az orosz nyelv használatáról. Mit gondol, létrejöhet egy párhuzamos, nem-birodalmi  orosz kultúra és nyelvhasználat a háború következtében, hiszen sok millió oroszul beszélő él a Baltikumban, Németországban, Izraelben és másutt is?

Természetesen ez lehetséges. Felvetődik a kérdés: kié az orosz nyelv? Egyközpontú és így Putyiné, vagy policentrikus, s azoknak az országoknak is a sajátja, ahol további milliók használják? Mint ahogy policentrikus nyelv az angol, amely egyszerre „tulajdona” a briteknek, kanadaiaknak, ausztráloknak, indiaiaknak és még számos más nemzetnek. Szerintem ennek így kellene lennie. A gond az, hogy Oroszország nem egyezik ebbe bele. Putyin alatt Oroszország felépítette az „orosz világ” neoimperialista ideológiáját, s ennek alapvető része, hogy a nyelvhasználat dönti el, kit minősít ő orosznak. Ez azért hamis érvelés, mert nyilvánvaló, hogy az angolul beszélő amerikaiak, indiaiak, írek stb. - nem angolok. Miért ne lehetnének Észtország oroszul beszélő lakói észtek! Az orosz politika megakadályozta, hogy a fejlődés ilyen irányt vegyen. Most valós a kockázat, hogy valaki arra ébred egy oroszt is használó országban, hogy orosz tankok állnak a háza előtt. Hiába hiszi, hogy ő a mindennapokban orosz nyelvet használó kirgiz, de nem orosz, ha egyszer Putyinnak más a véleménye. És csapatokat küld, hogy aztán táborokban átneveljék ezt a rosszul gondolkodó kirgizt és bebizonyítsák neki, hogy ő bizony orosz. Így működnek Ukrajnában. Egyébként Kirgizisztánban minden egyetemen orosz a tanítási nyelv.

Annak, hogy egy volt birodalmi nyelvnek a deetnizációja bekövetkezzék, az a feltétele, hogy az egykori gyarmattartó ország megszűnjék birodalomnak lenni, és felhagyjon azzal, hogy a nyelvet és a kultúrát offenzív katonai, birodalomépítő célokra használja. Azt gondolom, hogy az Észtországban, Lettországban vagy másutt élőknek saját nyelvi politikát kell kialakítaniuk, hogy az ilyen agressziót kivédhessék és megakadályozhassák, hogy Oroszország beavatkozzon az ő belügyeikbe.

Lát a katonaitól eltérő megoldást a mostani helyzetre?

Február 24-én nem hittem el, hogy ez az agresszió megtörténhetett. Azt hittem – ahogy sokan mások -, hogy amit Putyin beszél az csak üres retorika. És lám mi történt! Ma már nincs esély nem-katonai megoldásra. Jó lenne, ha békés úton megoldódna minden, de a fő probléma az, hogy Oroszország nem egyezik ebbe bele. Mert mi van akkor, ha Ukrajna megadja magát és a Nyugat felhagy a segítségnyújtással? Ebben az esetben Oroszország elfoglalja Ukrajnát és azt fogják tenni, amit a RIA Novosztyi kormánykézben lévő hírügynökség honlapján április elején megjelentetett cikkben állt. A szerző, Tyimofej Szergejcev ebben az ukrán társadalom „nácítlanítására” ajánlott programot, s a címe az volt, hogy Mit kell tennie Oroszországnak Ukrajnával? Nos, Szergejcev szerint minden fegyveresen küzdő ukrán katonát agyon kell lőni, az ukrán elitet pedig fel kell számolni, az ukrán nyelv mesterséges képződmény, tehát a továbbiakban, nem létezhet. A tanítókat, az államapparátus alacsonyabb szintjein lévőket kényszermunka-táborokba kell küldeni, a társadalom többi részét pedig nemzeti átnevelésnek kell alávetni, hogy megértsék, hogy ők oroszok. Az ipart fel kell számolni, s Ukrajnának vidéki-mezőgazdasági területté kell válnia. Ez a hitleri Ost-terv szinte pontos másolata. Ha Ukrajna veszít, akkor ezt a tervet megvalósítják. Hogy aztán mi jön? Medvegyev már áprilisban azt mondta, hogy a következő cél Lengyelország. Putyin eközben azt mondja állandóan, hogy nem is Ukrajnával, hanem a teljes Nyugattal harcol, s bármilyen békéről csak Joe Biden amerikai elnökkel tárgyal. Putyin tehát arról álmodik, hogy az európaiak feje fölött kössön alkut. Nem tudom, ebből mi valósulhat meg. Azt hiszem az oroszoknak kellene cselekedniük, hiszen őket küldi a halálba, az ő államuk rombolja le. De sajnos Oroszországban a demokratikus gondolkozású emberek kisebbségben vannak.

Ez már nem nyelvpolitikai kérdés…

Sohasem volt az. A nyelvet csak hamis érvként használták. Az emberek nagyon ügyesek az ilyen ürügyek előállításában.

Névjegy

Tomasz Kamusella 52 éves történész, a Sziléziai Egyetemen végzett, s Poznanban szerzett doktori fokozatot. Fő kutatási területe a nyelv és a politika kapcsolata. E tárgykörben tart előadásokat a skóciai St. Andrews Egyetem történeti intézetében. Könyvei jelentek meg a szláv nyelvek és a politika témájában, a CEU pedig kiadta a Szavak térben és időben: A modern közép-európai nyelvpolitika történeti atlasza című munkáját. Elkötelezett híve a sziléziai nyelv elismertetésének. Irodalmi műveiben használja is ezt a nyelvet.

 

 

 

MACHINE TRANSLATION, GOOGLE

 

The war is not going on for the Russian language, there is no chance of a non-military solution today

The Russian state used the issue of language use as a pretext for war. What does this mean for Europe? - among others, Népszava asked Tomasz Kamusella, Polish professor at St. Andrews University in Scotland, about this.

Author

 

Gábor Miklós's article for Népszava

 

Published: 04.11.2022. 1:45 p.m

Sharing

Tweet

SEND BY LETTER

COPY LINK

 

Does the assessment of language policy change after Moscow justified the invasion of Ukraine with, among other things, such arguments?

The Putin regime claims that where Russian-speaking people live, it is Russia, and it has the right to redraw the borders accordingly. Ukrainians see and hear this. According to President Vladimir Putin, a Russian-speaking Ukrainian is not Ukrainian, but Russian. However, this brought dramatic changes in the life of the Ukrainian population. Those Ukrainians who until now did not use Ukrainian in everyday life are now switching from Russian to Ukrainian. Many people did not read Ukrainian before, now they read Ukrainian books and newspapers. A campaign was launched to clean libraries and home bookshelves of Russian-language books. Seeing the fate of Ukraine, the scope of the use of the Russian language may change in Latvia and Estonia, where a significant Russian-speaking community lives. After all, they can see that Moscow is using the restrictions on the use of language in neighboring states as a tool of imperial propaganda, as a weapon, and is trying to justify the war by referring to this.

 

Do you think this is new? In the end, the Nazis also manipulated the language, the German.

Of course not. The statement that people who use language X are members of nation X and therefore should live in state X is the simplest definition of ethno-linguistic nationalism. After 1918, this became the norm in Central Europe. This was not the case elsewhere. They speak Swahili in Tanzania - and there is no such nation. In Kenya, regional languages ​​are used in addition to English, but Kenyans do not think that they belong to the English people. There are two points in the world where this concept has become dominant. In addition to Central Europe, nation-states organized on an ethnic-linguistic basis were established in Southeast Asia after the Second World War. Vietnam, Laos, Thailand, Cambodia, Burma can be classified here. There, too, the position is that language creates the nation. Incidentally, this was first expressed by a Pomeranian German poet Ernst Moritz Arndt (1769-1860) in a poem from 1813 entitled: Where is Germany? And his answer was: where the German word is heard. And this thesis was adopted by the whole of Central Europe. Here, for example, the answer to the question: where is Poland is: where they speak Polish. In the case of France, this statement would already cause complications, since the French language – not to mention English – is used in many places.

Do you consider this phenomenon harmful?

I would not say. Most of the ideas created by mankind are neutral in themselves. Those that lead to murders and the destruction of property, act against democracy and liberalism, and in the West we consider these to be harmful. If we see that the Kremlin makes language an element of its neo-imperialist war policy, then ethnic-linguistic nationalism is clearly wrong for me. On the other hand, nationalism, which stands for the preservation and development of the national language against imperial oppression, has a positive role. After all, the Ukrainian language and Ukrainian culture are also the result of ethno-linguistic nationalism. After all, the Ukrainians suddenly decided that they will not write and speak Polish, their language will not be Russian, but Ukrainian. How has no one written or spoken Ukrainian so far? Well, then we'll start now! - they said. This is also a value.

In Africa, the situation is different. In many countries, the regional vernaculars are hardly used, but the official language of the former colonial powers (English, French, Portuguese). Just as it was in Eastern and Central Europe in the 16th and 17th centuries. century. The nobility used Latin and later French in state life and culture, and those who did not speak these languages ​​were left out of culture and politics. This is the case in Kenya today. If someone graduated from a university, that person becomes "noble" and can get involved in global cultural processes. On the other hand, if you only speak the local language, you will be doubly excluded: you will not be able to participate either in your own country or in global communication. Ethno-linguistic nationalism is like a knife. You can cut bread with it, but you can also kill with it.

Is it possible that Russian aggression, which began on an ethnic-linguistic basis, could spread to parts of Europe? For example, to the Balkans?

 

Obviously, how this effect will appear in the Balkans will depend on the outcome of the war. In the Balkans, Serbia faithfully follows the Russian example. They are also building their own "Serbian world". Or there is Bulgaria. It is hardly noticed in the world that Bulgaria's policy is very similar to what the Serbs do with Kosovo, Bosnia and Montenegro. The Bulgarian action regarding North Macedonia, or indeed Moldova, is very similar to this. There, for example, they demand an autonomous Bulgarian territory. And they demand from North Macedonia: admit that there is no Macedonian language. The language they speak is a dialect of Bulgarian. There is no Macedonian nation either, and they are part of the Bulgarian nation, and in general North Macedonia is the second Bulgarian state. It's as if they just copied Putin, who claims that Ukraine doesn't exist, since it's actually Russian land. Russia began there in Kievan Rus, and Kyiv is a Russian city. It is very similar to what Serbian President Vucic claims that Kosovo is eternal Serbian land regardless of the will of the Albanians living there, but the same applies to Bosnia and even more so to Montenegro. I don't know of any other states in Europe that would pursue such offensive ethno-nationalist rhetoric – and in the case of Russia, armed aggression – against their neighbors. Of course, this Russian policy strongly affects the situation in Latvia and Estonia, and affects Germany, where three million native Russian speakers. True, in Germany this is complicated by the fact that many of them are Jews from the former Soviet successor states, for whom the Germans opened up immigration. An interesting question is which part of their identity is stronger now? Or your government is there. I don't know that Hungary would make territorial claims on the basis of language and nationality, but the Orbán government's policy covers almost the entire historical Hungary with its economic presence or the distribution of citizenship. Or, when Orbán, talking about the Transcarpathian Hungarians, says that we must protect them, it seems to me very similar to how Putin behaves, how he protects the Russian-speaking Ukrainian citizens of the Donets basin. This is very disturbing. Putin is waving the flag of the Russian language and culture in his bloody aggression. I, on the other hand, spoke with the Ukrainian writer Andriy Kurkov, who said that he will still not give up using the Russian language. What do you think, could a parallel, non-imperial Russian culture and language be created as a result of the war, since many millions of Russian speakers live in the Baltics, Germany, Israel and elsewhere? Of course this is possible. The question arises: who owns the Russian language? Is it monocentric and therefore Putin's, or is it polycentric and also the property of those countries where millions more use it? Just as English is a polycentric language, which simultaneously "belongs" to the British, Canadians, Australians, Indians and many other nations. I think that's how it should be. The problem is that Russia does not agree to this. Under Putin, Russia built the neo-imperialist ideology of the "Russian world", and a fundamental part of this is that the use of language decides who it qualifies as Russian. This is a false argument because it is obvious that English-speaking Americans, Indians, Irish, etc. - they are not English. Why shouldn't the Russian-speaking inhabitants of Estonia be Estonians? Russian policy prevented development from taking such a direction. Now there is a real risk that someone in a country that also speaks Russian will wake up to the fact that Russian tanks are standing in front of their house. Even though he believes that he is a Kyrgyz who uses the Russian language on a daily basis, he is not Russian, if Putin has a different opinion. And he sends troops to re-educate this ill-thinking Kyrgyz in concentration camps and prove to him that he is indeed Russian. This is how they work in Ukraine. By the way, Russian is the language of instruction at all universities in Kyrgyzstan. For the de-ethnicization of a former imperial language to occur, the condition is that the former colonial country ceases to be an empire and ceases to use the language and culture for offensive military, empire-building purposes. I think people living in Estonia, Latvia or elsewhere should develop their own language policy to fend off such aggression and prevent Russia from interfering in their internal affairs. Do you see a solution to the current situation other than a military one? On February 24, I couldn't believe that this aggression could have happened. I thought - like many others - that what Putin was talking about was just empty rhetoric. And look what happened! Today there is no chance for a non-military solution. It would be nice if everything was resolved peacefully, but the main problem is that Russia does not agree to this. Because what if Ukraine surrenders and the West stops helping? In this case, Russia will occupy Ukraine and they will do what the government-run news agency RIA Novosti reported on its website in early April.

 

Business card

Tomasz Kamusella is a 52-year-old historian, graduated from the University of Silesia and obtained a doctorate in Poznan. His main research area is the relationship between language and politics. He gives lectures on this topic at the Institute of History of the University of St. Andrews in Scotland. His books were published on the topic of Slavic languages and politics, and CEU published his work Words in Space and Time: Historical Atlas of Modern Central European Language Policy. He is a committed supporter of the recognition of the Silesian language. He also uses this language in his literary works.